Csukja be a szemét (de aztán nyissa ki, hogy lássa a szöveget, ami ön előtt van).
Képzelje el, hogy ismét kisgyermek.
Lépésről lépésre képzelje el az összes embert, akit szeretett. Ahogy a közelükben volt, és azt kívánta, hogy boldogok legyenek, csak jó dolgok történjenek velük. Érzi, mit érzett?
Képzelje el a világot. A szépségét, ami belépett önbe. A kalandok lehetőségét, amit megnyitott.
Nézzen a gyermeki szívébe, amely vágyakozott minden jóra, igazra, szépra és kedvesre. Minden rossz, igazságtalan és hazug torz képnek tűnik.
Most képzelje el, hogy egy nagy ember közelít önhöz. Ahogy közelebb jön, rájön, hogy ön az, aki most van. Néz önmagára, felfelé, és mindent tud önmagáról. Teljesen mindent. A gyermeki szemével érzékeli, hogy mivé vált az idők során. Látja, miből kellett visszavonulnia, mi bántotta, és húzódott vissza, minden előnyét, amit csak a jó, a remény és a szeretet útjából való enyhe eltérés hozott. Mit mond önnek a gyermek? Mit mond ön a gyermeknek? Mire kérdez rá a gyermek, és mit válaszol? Elhangzanak a szavak: naiv, irreális, gyermeki? Képzelje el azt az örömet és óriási lelkesedést, hogy gyermekként hirtelen mindent megtehet, amit csak akar, mert már nagyok vagyunk! És képzelje el azt az örömöt, hogy nagyokként bármilyen dolgot elkezdhet, amiről gyermekkorában álmodott. Naiv? Irreális? Gyermeki?
Vegye ezt a gyermeket, állítsa a középre, és mondja együtt Jézus Krisztussal: „Aki csak egy ilyen gyermeket fogad el az én nevemben, engem is fogad el” (Mt 18,5). Így újra naivan vágyhatunk egy jó, szép és szeretetteljes világra. És ezeket az álmokat is valóra válthatjuk. Gyermeki örömmel és tiszta szívvel. Jézus Krisztusba vetett hittel ez már nem naiv, irreális, gyermeki. Ez a gyermek elvezethet minket Isten országába.
Ez a mi gyermeki szívünk, amely hisz a csodákban és érti a szentek mesebeli legendáit. Örül és táncol ismeretlen okból. Ez a hely, ahol a Szentlélek szól hozzánk, amikor az értelem elárul minket. A hely, ahová Isten reményt ad, amikor más még nem látja azt. A gyermeki szív tudja, hogy a világ nem jött létre csak úgy, és ő az első, aki hajlandó hinni, hogy az élő Isten járt ezen a földön.
Viktor Mikeš
